acomensamen

Citations 

variante(s): acomensament, acommansament

n. m.

a. 'commencement, début'

L: PseudoTurpP 109,18–19; MervIrlHR 252,15; LeysAmG 2:124,10–11 (éd.: a c.) = Rn 2:449a; RomArlH 573 (‑nt)

D: 1387 ⊂ Pans3 (s. v. com‑); 1391 ⊂ Pans 2:100,12 (‑nt; éd.: la c.); 1422/23 ⊂ ThesSSpG 16v,12 (‑nt); 1454 ⊂ Pans 2:195,7 (‑nt); 1469 ⊂ LÉtPrGH 31,24b (‑nt); 1472 ⊂ LÉtPrGH 33,50b (‑mmansament); LDépLavOR2 9,2 (‑nt)

b. aver a. de 'tirer son origine de'

L: PseudoTurpP 138,2

Dér. de → acomensar.

FEW 2:944a [ᴄᴏᴍɪ̆ɴɪ̆ᴛɪᴀʀᴇ]; DECat 1:856a [alc‑]. Gdf 1:65b; AND2 28b.